maya.blog

Először is boldog szülinapot kislányomnak innen is!

Persze megint kibulizta, hogy még tegnap este megkaphassa az ajándékait, de nem baj így legalább nem interferált a nagyitól, déditől kapott ajándékokkal. A legjobban tőlünk a gyerekparfümnek örült - 6 éves gyereknek parfüm, hát ezt nem gondoltam volna mondjuk pár évvel ezelőtt, na mindegy. Azóta is vad cukorkaillata van. Kibírható.

Túléltük a nagy családi köszöntős ebédet is, határozottan jót tett a hangulatnak, hogy a szokásosnál valamivel kevesebb idegeskedés és gürizés előzte meg. Mondjuk tegnap sajnos mégis leharaptam a fejét a lányoknak, de ezért is inkább csak a héten felgyűlt kimerültség volt a bűnös.

Miután elmentek a vendégek végre normálisan kipróbáltuk a sárkányt. Még a múlt hétvégén vettünk a Decathlonban, csak azóta a normális szél + ráérünk kombó nem jött össze. Egy kétzsinóros ún. stunt kiteról van szó. Királyság, illetve mondhatnám sárkányság! Egész hamar ráéreztem a irányítására, így hosszú percekig szórakoztathattam az ad hoc összegyűlt közönséget (1 nagymama kisfiúval, illetve egy random szomszéd vizslával). Edinának is jól ment már a vége felé, sőt Zsünek is sikerült egy föl-balra-jobbra-föl-le-föld figurát előadnia (a tőle szokásos kicsit föl-bukfenc balra-föld figura helyett).

Legközelebb megpróbálkozom néhány trükkel is, fél axel, vagy hasonló. Addig kiművelem magam, hogy hogy csinálják ezt a nagyok. Már most is sikerült néhány advanced trükknek tűnő mozdulat (sárkány fejreáll, pörög, meg ilyenek), de valahogy van egy olyan érzésem, hogy normális esetben nem szükségképpen lezuhanás jön ezután.

Néha magam is meglepődöm, hogy teljesen lényegtelen dolgokra mennyire tisztán emlékszem. Főleg, hogy lényeges dolgokra meg gyakran nem, de ezt most speciel hagyjuk.

Szóval itt a nyár, ezt onnan lehet tudni, hogy épp egy kellemes fröccsöt kortyolgatok, és erről eszembe jutott az a kimerítő alaposságú elemzés, amit egyszer régen valami kocsmaszociológiai könyvben olvastam. És simán beugrott a könyv címe is: A kocsma nem alszik (ez a lényegtelen része a dolognak).

Az írás szépen töményedő sorrendben végigvette a különböző fröccstípusokat. Ebből a kedvencem az ijesztett bor volt: a poharat csaknem színültig borral teletöltjük, majd egy hirtelen nyomásnyi szódát spriccelünk rá, amitől a bor felszíne épp csak megborzolódik, mondhatni megijesztjük a bort. Aztán persze ott volt az összes többi is, góréfröccstől kisfröccsön, házmesteren át egészen a színészfröccsig - tisztavíz szódával, langyosan - a részletekre sajnos már nem emlékszem (igen ez lenne a lényeges része a dolognak, na mindegy).

Ha már itt tartunk, tudjátok-e miért jobb a fröccshöz az igazi szóda (szikvíz), mint a manapság divatos buborékos ásványvizek? És hogy mi az a bögrecsárda? Meg hogy egy időben miért ugrott meg lényegesen a reggeli órákban a Diana sósborszesz fogyasztás Magyarországon?

Ja és innen is nagy puszi feleségemnek, aki teljesen magától alaposan bevásárolt jófajta asztali fehérből. Egs'!

Győzni jó. Jó érzés, olyan felemelő. Erőt ad. Mint annak a bácsikának aki ma reggel olyan büszkén állt a László kórház egyik ambulanciájának szűk folyosóján (szék nem jutott neki - még állóhely se nagyon) de mondta, hogy sebaj, hiszen győztünk tegnap! Mit neki egy kis álldogálás. Győztünk, legyőztük a mondmár, hogyishívjákot, na. Majd lesz ülőhely, meg minden. Vagy nem, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mi, mindannyian itt és most és együtt.

Na eddig ez rendben is volna. A kérdés már csak az, hogy mit nyertünk? Anyagilag világos, hogy semmit, legalábbis az adófizetők biztos nem. Valahonnan elő kell teremteni a hiányzó pénzeket, és ide a rozsdás bökőt, hogy megint minket találnak meg. "Jobb" esetben nem kell többet fizetni, csak épp valami másra nem jut majd pénz. Vállalkozástámogatásra, versenyképesség javításra, tizensokadik havi nyugdíjra, csupa ilyen haszontalan dologra. Tegye fel a kezét aki komolyan elhiszi, hogy a kormány majd a PR büdzsét fogja megnyirbálni. Na ugye.

Ok, akkor mi a politikai hozadéka az ügynek? A kormány ugyan nem mond le, legalábbis egyelőre (majd hülye lesz). A kormánypártok viszont máris hazárdjátékba kezdtek de ez csak késlelteti (ha egyáltalán) az elkerülhetetlent: a baloldal széthullását. A Fidesz előtt így tárva-nyitva a lehetőség, hogy minden korábbinál durvább politikai monopóliumot hozzon létre. Hogy ez a hegemónia kinek lesz jó? Mint általában a monopóliumok, nekünk, a "népnek" biztos nem.

Tapsoljuk meg magunkat.