Néha magam is meglepődöm, hogy teljesen lényegtelen dolgokra mennyire tisztán emlékszem. Főleg, hogy lényeges dolgokra meg gyakran nem, de ezt most speciel hagyjuk.

Szóval itt a nyár, ezt onnan lehet tudni, hogy épp egy kellemes fröccsöt kortyolgatok, és erről eszembe jutott az a kimerítő alaposságú elemzés, amit egyszer régen valami kocsmaszociológiai könyvben olvastam. És simán beugrott a könyv címe is: A kocsma nem alszik (ez a lényegtelen része a dolognak).

Az írás szépen töményedő sorrendben végigvette a különböző fröccstípusokat. Ebből a kedvencem az ijesztett bor volt: a poharat csaknem színültig borral teletöltjük, majd egy hirtelen nyomásnyi szódát spriccelünk rá, amitől a bor felszíne épp csak megborzolódik, mondhatni megijesztjük a bort. Aztán persze ott volt az összes többi is, góréfröccstől kisfröccsön, házmesteren át egészen a színészfröccsig - tisztavíz szódával, langyosan - a részletekre sajnos már nem emlékszem (igen ez lenne a lényeges része a dolognak, na mindegy).

Ha már itt tartunk, tudjátok-e miért jobb a fröccshöz az igazi szóda (szikvíz), mint a manapság divatos buborékos ásványvizek? És hogy mi az a bögrecsárda? Meg hogy egy időben miért ugrott meg lényegesen a reggeli órákban a Diana sósborszesz fogyasztás Magyarországon?

Ja és innen is nagy puszi feleségemnek, aki teljesen magától alaposan bevásárolt jófajta asztali fehérből. Egs'!